Az én történetem

Amikor megláttam, Escher Károly, a magyar fotográfia klasszisának képeit, és a francia Henri-Cartier Bresson fotóit, pontosan tudtam a választ arra a felnőtt kérdésre, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek. Fotóriporter, vagyis inkább fotóművész. Nyilvánvaló, hiszen ezt én is tudom – gondoltam, mert biztos voltam benne. Ámbár addig még csak a közelemben sem volt fényképezőgép. De azt éreztem, hogy a világot én is képekben látom. Akármerre mászkáltam az utcán, azt játszottam, hogy fényképezek. Minden szembejövő pillanatban képet láttam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden gondolat megjelenhet képekben, minden képben benne van a gondolat, és mindent le lehet fényképezni úgy, hogy gondolatot teremtsen. Addig-addig mondogattam otthon, míg születésnapomra kaptam egy használt Kijev-gépet, és azzal úgy mászkáltam a világban, mint egy álruhás királylány.

Hogy miért nem lehettem mégsem hivatásos fotós, abba most nem bonyolódom bele. Röviden: nagyon zárt világ volt akkoriban az a szakma, és még a küszöbig sem juthattam.

Helyette hivatalban dolgoztam, gyereket szültem, neveltem, kis fecnikre írtam, ami éppen eszembe jutott a világról, és egyszer elküldtem egy magazinnak. Másnap felhívott a főszerkesztő, hogy megtudakolja, ki vagyok, mert közölnék az írásaimat. Jó – gondoltam -, akkor mégis inkább újságíró leszek.     Voltam filmkritikus, parlamenti és bűnügyi tudósító, szerkesztettem tévés magazint, és a kilencvenes évek elején kikötöttem a gazdasági újságírásnál.

Fortyogó, mozgalmas világ volt. A sűrűjébe csöppentem. Figyelhettem a nagy átalakulást, iparágak, cégek, emberek összeomlását, csatározásait, cselvetéseket és újjászületéseket. És járhattam a világot. Fotóztam kocsiból, repülőből, vonatból. Egy véletlen nyomán jutottam el az első kiállításomig, amelynek az volt a címe: Mókuskerék-megállók. Mert a képeimen vettem észre: folyton rohantam, mint mindenki más, de gyakran megálltam egy pillanatra, hogy ránézzek valamire, ami szép, megnyugtató vagy érdekes, amitől eszembe jutott valami. Megálltam a mókuskerékkel. (A Helikon kiadó kötetben is megjelentette, és 11 helyen állították ki a képeket.) Akkor még nem sejtettem, hogy az egyik leghasznosabb coaching eszközre találtam rá.

Mint ahogy akkor sem gondoltam erre, amikor gazdasági újságíróként számtalan vezetővel találkoztam, és megéreztem: ezek az emberek nagyon szeretnek velem beszélgetni, mert végre találtak valakit, akiről biztosak lehettek, hogy megbízhatnak benne, és elmondhatnak olyan gondolatokat, érzéseket, dilemmákat, amelyeket a környezetükben senki mással nem oszthatnak meg, pedig nagy szükségük van rá.

Idővel tudatosan készültem a coaching pályára. Kezdetben azt hittem, nekem már nehéz újat mondani, de azóta is csak tanulok, tanulok.

Elvégeztem a Business Coach Akadémiát, ott kvalifikált business coach lettem. Azután megszereztem, a legelsők között Magyarországon a legnagyobb nemzetközi szakmai szervezet, az International Coach Federation Associate Certified Coach minősítését. (ICF ACC). Több tucat külföldi coachtól is tanultam, többek között folyamatosan részese vagyok a Coaching Határok Nélkül programjának, amely során a legkiválóbb nemzetközi mestercoachok tartanak workshopokat Budapesten. Közülük 15-tel nagy interjúkat is készítettem, amelyek megjelentek a „Coaching Határok Nélkül” című könyvben. Most készül a második kötet újabb  mestercoach-csokkal. Megismertem az amerikai Williams féle életkészség módszerét és az Emotional Management Method for Individuals gyakorlatát is.

 Az pedig különlegesen nagy öröm, hogy oktatója lettem az ELTE 2013-ban indult üzleti coachképzésének.

 És szenvedéllyel coacholok.

Csodálatos látni, hogyan alakul át az életük azoknak, akik készek a változásra. Fiatalok és idősebbek, vezetők és a hétköznapi élet konfliktusaival küszködő emberek, a betegségekkel bajlódók, akik nem akarnak szenvedni, és megtapasztalhatják, hogy ha sikerül megoldani a gondjaikat, a tüneteik is javulnak, sőt elmúlnak. Coacholok itthon, és skype-on külföldön élőket is, mert ma már nincsenek áthidalhatatlan távolságok. És minden nehéz élethelyzetből van út felfelé.